A kerítés szabályai a telekhatáron és az utcafronton

2025. január 1. óta a településrendezési és építési követelmények országos alapszabályzata a 280/2024. Korm. rendelet, röviden TÉKA, amely a korábbi OTÉK helyére lépett. A kerítésről a 61. és a 62. § szól. Az építési engedélyhez és bejelentéshez kötött munkákat a 281/2024. Korm. rendelet sorolja fel.

A legtöbb konkrét előírás a település helyi építési szabályzatában és a településképi rendeletben van. A TÉKA kifejezetten előírja, hogy a helyi építési szabályzatnak rendelkeznie kell a kerítés kialakításáról és legnagyobb magasságáról. Ezért ugyanaz a kerítés az egyik településen szabályos, a szomszédosban nem.

• A telek határvonalain kerítés és élősövény létesíthető, a telek kerítés nélkül is használható, ha jogszabály vagy hatóság mást nem ír elő.
• Tömör kerítés 2,00 m-nél magasabb nem lehet, kivéve a helyi adottságokból eredő eltérést.
• A telken belül a külön használt részeket csak nem tömör kerítés vagy élősövény választhatja el.
• Szögesdrót és hasonló elem az utcai kerítésen csak a járda szintje felett legalább 2,00 m magasan, a kerítés belső oldalán lehet.
• A közterületi határon álló kerítésnek teljes egészében a saját telken kell állnia.
• A kerítés kapuja a közterületre, kifelé nem nyílhat.
• A kerítést a tulajdonos a településképbe illeszkedő módon köteles fenntartani.

A 281/2024. Korm. rendelet 16. §-a az egyszerű bejelentéshez, 17. §-a az építési engedélyhez kötött munkákat sorolja fel, és a kerítés egyikben sem szerepel. Egyes önkormányzatok a településképi rendeletükben bejelentést kérhetnek, vagy az utcafronti kerítés kinézetét szabályozzák, ezért a település rendeletét az építés előtt meg kell nézni.

A támfal más eset. A 17. § d) pontja szerint a csatlakozó alacsonyabb terepszinttől számított 1,5 m-nél magasabb támfal építése engedélyköteles. Lejtős telken, ahol a kerítés lábazata vagy egy gabion fal földet tart, ezt külön meg kell vizsgálni, és a méretezést statikus végzi.

A helyi szabályzatok sokfélék, de néhány minta gyakran visszatér. Az utcafronton áttört vagy részben áttört kerítést kérnek, alacsony tömör lábazattal, és megszabják a legnagyobb magasságot. Lejtős utcán előírhatják, hogy a kerítés a lejtőt kövesse vagy kis lépcsőkben haladjon. Védett utcaképben az anyagot és a színt is megköthetik.

Ahol a régi kerítés állt, és ahol a telekhatár a földhivatali térképen fut, az két külön dolog, és a kettő nem ritkán több tíz centiméterrel tér el. Az új kerítésnek a térképi, jogi határra kell kerülnie. A Kúriáig jutott egy ügy, amelyben a szomszéd földjére 35 centiméterrel átlógó új kerítést vissza kellett tenni a jogi határra.

Ha a határjelek eltűntek, a régi kerítés helye vitatott, vagy új kerítés épül egy addig kerítetlen határon, a telekhatárt földmérő tűzi ki. A kitűzött pontok alapján jelöljük ki a nyomvonalat és az oszlopok helyét. A TÉKA szerint a közterületi határon a kerítésnek teljes egészében a saját telken kell állnia, az oszlopoknak és a kapunak is.

Ha a helyi építési szabályzat kötelezővé teszi a kerítést, a TÉKA 62. §-a szerint a tulajdonos az utcai határon és az utcáról nézve jobb oldali határon, a szomszédok eltérő megállapodása hiányában pedig a hátsó határ jobb oldali felén köteles azt megépíteni és fenntartani. Így minden határszakasznak egy felelőse van.

A 2013. évi CLXXIV. törvény 4. §-a szerint a szomszédos telkeket elválasztó kerítést a két tulajdonos közösen használhatja. A fenntartás költsége a létesítéshez való hozzájárulás arányában terheli őket, ha erről nincs szabály vagy megállapodás, a határolt hossz arányában. A Ptk. 5:23. §-a általános szabályként kimondja, hogy a tulajdonos nem zavarhatja szükségtelenül a szomszédait. A közös kerítés helyét, anyagát, magasságát és a költség megosztását ezért írásban rögzítsék, mielőtt a munka elindul.